A teljes gyűjtemény nyomtatható formában letölthető innen.

Válaszvers lányoknak:

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!

A többi már fiúknak szól:

Locsoló verset
Mondok most el nektek,
Mit Édesanyámtól
Tanultam, mint gyermek.
              *
De mint a cserépnek
Darabja elveszett,
Kiegészítettem
A hiányzó részeket.
              *
Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midőn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett.
              *
Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midőn a jó gyermek
A jó édesanyát.
              *
A meghalt testet
Keresztről levették,
Gyócsba tekerték,
Sziklába temették.
              *
A katonák, kik
Jézust megfeszítették,
A síró asszonyokat
Vízzel szétkergették.
              *
Harmadnap múlva
Megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle
Az élet királya
              *
Ezzel mutatta meg,
Lesz még feltámadás,
Lesz még a síron túl
Örökké valóság.
              *
Posta vagyok, posta,
De régen siettem,
Mózes seregéből
Hozzátok érkeztem.
              *
Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadbol, cifra nyoszolyádbol
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belôle bár kettôt-kettôt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztôl, majd meglátod, szép es ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

E háznak kertjében van egy rózsatő
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő
Vizet öntök a fejére
Szálljon áldás a kezére
Az Istentől kérem
Piros tojás a bérem
                                                /Berencs, Zoboralja/

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
                                                            /Bánffyhunyad/

Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nelkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ô soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jószívvel!

Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel es szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyôzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködô ápolónak hívnak,
Vizembôl a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítő balzsamos víz is van kezembe,
ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntöző Apollónak hívnak,
vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
engedje megönteni kedves leánykáját.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Kinyílott az aranyesô
Én voltam ma a legelsô,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szôke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
                                                   /Nagypetri/
                                        *Pánkó: fánk, fánkocska

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözôlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözôlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendôben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.
                                                  /Sárvásár/

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdôn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengô kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
                                                /Bánffyhunyad/

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha elôjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nône !

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
                                              /Háromszék/

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
                                             /Háromszék/

Vízbevetô hetfű nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.
                                            /Háromszék/

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!
                                            /Háromszék/

E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már magik, mért jöttem ide én.
Hamar hát elômbe, százszorszép leányok,
Piros rózsvizem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.
                                            /Háromszék/

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
                                            /Háromszék/

Jó reggelt, angyalkánk!
Látjuk, már vártál ránk.
Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,
ha mást nem, a torkunkat,
a jókedvnek könnyű pírja
borítsa el arcodat.
Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal,
ne váljunk el hát haraggal,
beesett a hónunk alja:
elô a bort, nosza rajta!

Zölderdôben jártam,
Kicsi medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzet!

Kinyílott az aranyesô
Én voltam ma a legelsô,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szôke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Egy üveg rózsavizet vettem a kezembe.
Elindultam vele lányokat locsolni,
Lányokat locsolni, piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok,
Hogyha sajnáljátok,
licskes-lucskos legyen a szoknyátok!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra  ide kérem.

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Én még kicsi vagyok,
Verset ezért nem is tudok,
De majd jönnek a nagyok,
Aztán majd mondanak azok.

Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam,
Az egyik kacsintott,
kérem a forintot!

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Zöld erdőben jártam,
Sok szép leányt láttam,
Szedték az egrest,
Ide az ezrest!

E szép ajtón bekopogék,
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!

Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok.

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívből kívánom, kegyelem magának!

Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom, ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdest,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Zöld erdőben jártam,
hol sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ,
Előttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.

Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?

Öntözzük, öntözzük,
Hagy legyen frissecske!
Így lesz a leányból
Szép piros menyecske!

Húsvét másodnapján az jutott eszembe:
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.
Elindultam véle hímes tojást szedni.
Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok!
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betartom, nyoszolyádra zúdítom.
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

Jóreggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejéből
Az illatozó rózsák virágos kertjéből.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Gyenge dejákocska,
Én most jöttem hírmondani,
Krisztus királyt hirdetni.
Váccsák meg lejányitok
Egy szép piros tojásval,
Mind Krisztus urunk megváltotta
Széjes e világot vérivel.

Cserebura nádikó,
Bújj elő te Nyuszikó!
Adjál tojást eleget,
Pirosat ám, de frisset!

Biri, biri bárány,
Alig áll a lábán.
Kiviszik a zöld mezőre,
Édes fűre, legelőre.

Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggele.
Rózsavizet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás –
Nekem is jut egy tojás.

Locsolózni járok,
Piros tojást várok:
Ákombákom, mákom –
A húszast nem bánom!
Szabad-e locsolni?

Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy himestojást.


Az oldalt készítette: Riesz Ferenc.

A versek összegyűjtésében felhasználtam Bognár Katalin, Berki Szilvia, Bódiné Lada Lívia, era, Mikulásné Marcsi, Bártfai Guszti, Bíró Zsigmond és Snekszer Károly gyűjtéseit is.

Utolsó módosítás: 2003. április 23.