Szomorú szívvel tudatjuk, hogy dr. Gergely György DSc, vasdiplomás gépészmérnök, az Energiatudományi Kutató Központ Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének (korábban MFKI) nyugalmazott tudományos tanácsadója életének 97. évében 2020. január 15-én elhunyt. Vele a felülettudomány kiemelkedő művelőjét, igaz barátot és tanácsaival mindig segítségünkre álló, nagy enciklopédikus tudással bíró kollégát, intézetünk doyenjét veszítettük el.
Búcsúztatása 2020.02.04-én lesz a Kispesti Jézus Szíve templomban.
Gergely György az 1940-es években indult s a tudományos munkát, a kutatást élethivatásának választó nemzedék tagja volt és nemzetközileg is kimagasló,az anyagtudományba beépült eredményeket ért el. Vácott járt középiskolába.
1942-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Azért jelentkezett ide, mert mindenképpen kutatással akart foglalkozni és abban az időben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a fizika területén csak tanárképzés folyt. Doktorálni Bay Zoltánhoz jelentkezett, aki őt 1948 februárjában föl is vette a Tungsram kutatóba, ami akkor a szilárdtest- fizikai kutatások központja volt. Miután Bay Zoltán emigrált, doktori munkáját Szigeti György vezetésével fejezte be lumineszcencia témából. Eredményeit a Journal of The Optical Society of America folyóiratban publikálta. Végzése idején a Tungsram-kutatót átvette a Távközlési Kutatóintézet (TKI), és a profil teljesen megváltozott, így az ötvenes években a radar, majd a televíziós képcsövek fényemissziós rétegeinek problémáival, a nagytisztaságú cink-szulfid porok fényemissziójának kérdéseivel kezdett foglalkozni. A cink-szulfidos fényforrások fejlesztésénél elérték a fizikai határt és sikeresen alkalmazták a radar és televíziós képcsövek hazai gyártásánál. Ezekre a cikkeikre még a 2015-ben is voltak hivatkozások. Munkája során felismerte az ellipszometriában lévő lehetőségeket. A nagyon népszerűvé vált Ellipszometriai Táblázatot, ami nélkülözhetetlen volt a számítógépes adatbázisok megjelenése előtt, már az MFKI-ban publikálta.
1965-tól munkáját a Szigeti György javaslatára létrehozott Műszaki Fizikai Kutatóintézetben folytatta, ahol az akkor a világon éppen induló felület fizikai kutatásokkal kezdett foglakozni beszerezve a Keleti tömb első LEED (Kisenergiájú elektron diffrakció) berendezését, amit az igényeknek megfelelően hazánkban első Auger elektron spektrométerré fejlesztett. A felület- fizikai kutatásokban a legmaradandóbb eredménye a rugalmas elektronszórás spektrometria (Elastic Peak Electron Spectroscopy, EPES) bevezetése volt 1984-ben, amivel az elektronok “rugalmatlan szabad úthosszát” lehet meghatározni. Az EPES-módszert 2007-ben ISO szabvánnyá minősítette.
Gergely György széleskörű lexikális tárgy-ismerete, amit munkatársaival, a hozzá-fordulókkal mindig szívesen megosztott, biztos alapot jelentett arra, hogy a felmerült kérdést s a kísérleti eredményeket a lehető legszélesebb összefüggéseikben, alkotó módon tudtuk elemezni, továbbgondolni és ezzel új felismerésekhez jutni. Makacsul hirdette s munkájában, bírálataiban, tanácsaiban követte azt az alapelvet, hogy az anyagokon végzett kísérletek, vizsgálatok eredményei, a kísérleti paraméterek és a fizikai-kémiai tulajdonságok közötti összefüggések megbízhatóan és érdemben csak az anyag szerkezetének, mikrokémiájának ismeretében értelmezhetők. Sőt, ennek ismerete nélkül nem lenne szabad az értelmezésbe bocsátkozni, következtetést levonni, s még kevésbé elméletet kidolgozni.
Teljesítményét a többek között a következő díjakkal ismerték el: ELFT Bródy Imre díj 1953, GTE műszaki irodalmi díj 1978, MFKI Intézeti díj 1993, Marcus Marci érem 2002, Simonyi Károly díj 2009.
Emlékét, tanácsait megőrizzük.
Barna B. Péter Menyhárd Miklós Pécz Béla